Aurora történetei

Kép forrása: pixabay

Köszönetnyilvánítás

Köszönetet szeretnék mondani Doszlop Nagy Tímeának és Langó Gábornak a szöveg bétaolvasásáért, a tanácsaikért, és támogatásukért.

Izzó napsütés ragyogta be a kis, kék tetejű, amerikai stílusú kertes házat. A kertváros betonja forrón gőzölgött a nyári melegben. A fák levelei ugyan zöldelltek, de sok helyütt a pázsit kiégve, megbarnulva terült szét a házak között. A levegő megtelt fullasztó párával, az emberek a falakon belül maradtak hűsölni a légkondicionáló-berendezések által nyújtott, hűvös nyugalomban. Csöpögött valami... talán az izzadtság volt az.

            Egyszer csak a kék tetejű kertes ház kocsibeállójába begördült egy fekete pickup. A nyári napsugarak ezüstösen csillogtak a kocsi tetején életre keltve annak sötét színét. A motor leállt, az ajtó kinyílt, majd egy nő szállt ki a járműből. Fekete, virágmintás ruhát viselt, a mellkasán egy zsinór kötötte össze a ruha dekoltázsának két szélét. A nőnek félhosszú, barna haja, barna szeme, vékony alkata volt. Az autó ajtajának becsapódása egyszeriben megtörte a kertváros nyugodt csendjét. A nő egy barna papírzacskóval a kezében sietett először a postaládájukhoz a bent tornyosuló levelekért, majd be a fullasztó meleg elől a házba. Csak egy pillantást vetett a szomszédja háza felé. Csodálkozott is, hogy a bejárat előtt sorakozó virágok közül az egyik fellökve feküdt a verandán. Úgy gondolta, hátha a szél volt a bűnös, hiszen nem mentek ritkaságszámba a viharok akkortájt. Elfordította tekintetét a szomszédja hasonló stílusban épült házáról. Nem kedvelte különösképpen az ott lakót. Egy idős hölgy volt az, aki mindig mindenbe belekötött és beleütötte az orrát. Sokszor látta, hogy a hölgy az ablaka függönye mögül megbújva minden léptüket figyelte. Eszébe is jutott az előző napi vitájuk, melynek tárgya a kerítésen átívelő növények hovatartozása volt. Nem akart vele találkozni, ezért megindult; magassarkú szandáljának ütemes kopogása kísérte őt útján egészen a ház hátulsó ajtajáig, amelyet kinyitva a konyhába ért. Letette hát a konyhapultra a zacskót, és a levelekkel a kezében ennyit mondott fennhangon:

– Drágám, megjöttem! Hogy állsz? – A következő pillanatban egy férfi jelent meg a konyhában, akinek barna haja, kék szeme és magas, szálkás testalkata volt. Egy fekete nadrágot és fehér inget viselt az utóbbit végig kigombolva. Az ing így a jövevény látása elé engedte a férfi kidolgozott felsőtestét.

– Összeszedtem a cuccaimat. Épp a bőröndöket keresem – válaszolta a férfi fehér mosolyát felvillantva. A nőt viszont nem érdekelték akkor a külsőségek, feszülten felsóhajtott, majd ennyit tett hozzá:

– A bőröndök a fönti beépített szekrényben vannak. Azt hittem, hogy ilyenkorra már rég be leszel pakolva! És a mosás hogy áll?

– Hamarosan lejár a mosógép – vonta meg a vállát, mire a nő még idegesebben vágta le a hófehér konyhájában a pultra a kocsikulcsot és a leveleket.

– Már rég ki kellett volna teregetned! Így nem fog megszáradni holnapig a kedvenc ruhám! Erre az egyre kértelek meg, és ezt sem vagy képes megcsinálni – dühöngött tovább, majd a férjével nem foglalkozva felvette a leveleket, és azokat kezdte bújni. Az egyiken megakadt a tekintete. Felismerte azonnal a GMod Ltd. logóját. A homlokát ráncolva bontotta ki a levelet, melyben a következő szöveg állt: „Tisztelt Mrs. Sarah Miller! Ezúton szeretnénk köszönetet mondani, amiért részt vesz a programunkban. A bétateszt során azonban többen jelezték, hogy problémák adódtak a fejlesztésünkkel. Ezért kénytelenek vagyunk visszahívni a termékeinket. Kérem, jelentkezzen mihamarabb laborunk ügyfélszolgálatán a termékkel együtt. Kellemes nyarat kívánva: GMod Ltd.” Az asszony nem olvasta fel hangosan az üzenetet, ehelyett összegyűrte a papírt, majd így szólt:

–  Remek! – dühöngött tovább.

– Csak nem egy újabb rossz hír? – kérdezte a férj. – Nyugodj meg! – lépett oda csitítóan hozzá, majd a felesége vállára téve a kezét, nyugtató hangon folytatta a beszélgetést:

– Tudom, hogy ideges vagy az utazás miatt. De minden rendben lesz! Holnap este már Santo Domingoban fogod süttetni a hasad koktélt szürcsölgetve, a kedvenc könyvedet olvasva. Erre vártunk egész évben! Itt a nyár, végre vakációzunk egyet, felesleges idegeskedni. – A feleség úgy volt vele, hogy ráér felkeresni a GMod Ltd. ügyfélszolgálatát a nyaralásuk után is, ezért inkább a férje korholásával lett elfoglalva:

– Persze, neked könnyű, mert van valaki, aki mindent elintéz helyetted – dühöngött tovább a nő. – Ma felhívtak azzal, hogy valami nem stimmelt a foglalásunkkal a hotelben. Mire kiderült, hogy a rendszerben jó dátum volt feltüntetve, de ők mégis elnéztek két napot. Ezért kénytelen voltam elfogadni az ajánlatukat, miszerint 10%-kal többért Superior szobát kapunk, hiszen az eredeti szobánkat már odaadták valaki másnak az utolsó két napunkon. Majd elmentem bevásárolni – lépett vissza a papírzacskóhoz, ahonnan egymás után emelt ki néhány terméket. – Vettem naptejet, magamnak relax tablettát az útra, napszemüveget a törött helyett, és egy spanyol zsebszótárt, mivel csak annyira emlékszem spanyolból, amit a gimiben tanultam. Engedelmeddel most pedig megyek kiteregetni – fordult a nő a konyhából nyíló, fehér ajtó felé. A férje utat engedett neki, nem akarta volna megállítani a feldúlt asszonyt, akinek egész teste megfeszült az idegtől. Tudta, hogy a nő utazás előtt mindig házisárkány üzemmódba kapcsolt, ezért mindent megtett annak érdekében, hogy jó férje legyen. Az óra zaklatottan kattogott a falon, miközben a csapból öt másodpercenként előbukkant egy-egy vízcsepp halk, placcsanó hangot hallatva a mosogatóban.

A nő a fehér ajtót kitárva viharzott le az alagsorba a mosókonyha felé, ahol hangosan tekergett, forgott a mosógép tárcsája. Felkapott egy lavórt, hogy majd abba tegye bele a mosott ruhákat, de még nem végzett a program. Ezért a lavórt a mosógép mellé helyezte, majd a kezével megtámasztva magát a gépen kifújta tüdejéből az izgatott levegőt. Kicsit megkönnyebbült. Felnézett, és látta, hogy a sarokban furcsán állt az a szekrény, melyben a kertészkedéshez szükséges holmikat tartották, mintha hirtelen egy nagy súlyt helyeztek volna belé. Már majdnem elindult felé, amikor meghallotta a mosókonyhába vezető lépcső nyikorgását. Mindig ugyanaz a fok nyikordult meg, ha éppen állt azon valaki. Felnézett, és egy alakot látott meg épp a lépcsősor fokain lépdelve egyre a mosókonyha belsejébe ereszkedni. A férje volt az. A mosókonyhában nem működött a légkondicionáló-berendezés, ezért majdnem ugyanaz a fülledt meleg fogadta őket ott, mint ami kint perzselte New Jersey-t. A nő felegyenesedett, de igyekezett nem nézni a férfira, aki a nagy meleg miatt megszabadult fehér ingétől izmos felsőtestét villogtatva felé.

– Huh, nagy itt a forróság! – lépett oda a nőhöz, miközben eltűrte annak barna haját, ami a nyakába lógott. Apró izzadtságcseppek ültek ki a nő bőrére, s gurultak végig a nyakán. A férfi egy csókot lehelt rá, amitől az asszony egész teste libabőrös lett. A nő elfordította a fejét, hogy ezzel megpróbáljon kibújni a férfi csókjai alól.

– Hagyj most!  – mondta elutasítóan. – Épp mosok.

– Még nem járt le a program – felelte a férje, miközben hátulról odasimult a nő forró testéhez. Érezni akarta annak minden porcikáját, minden rezdülését. – Nem jössz fel a hálóba? Feszült vagy. Tudom, hogyan csökkenthetném a nyugtalanságod...

– Mondtam, hogy hagyjál! – förmedt rá a kedvesére, de az nem tágított. A férfi kezei elkalandoztak a vékonyka anyagú, virágos ruhán, bejárva ezzel a nő testének minden szegletét. Ajkai újra megtalálták felesége fülledt testének hajlatát, a nyaka és a válla találkozását, a fülcimpáját. A feleség beszorult a zakatoló mosógép, és a férje vágytól égő, merev teste közé. A következő pillanatban az a nő fülébe súgta a következőket:

– Biztos, hogy hagyjalak? – A feleség erre nem válaszolt semmit, csak egy önkéntelen szisszenés tört ki ajkai közül. A férfi ebből tudta, hogy zöld utat kapott. Egy pillanat alatt megragadta felesége csípőjét, felhúzta a virágos ruha egy részét annak derekáig, hogy ezzel kivillanjon a nő formás hátsója. Nem bírt már magával, csak a pára lecsapódásából keletkező víz csöpögése, a mosógép zúgása, egy felnyíló cipzár hangja hallatszott a fülledt mosókonyhában. A nő megkapaszkodott a mosógép szélében, miközben hagyta, hogy a férje belé hatoljon ezzel beteljesítve rajta vágyait. A férfi kezei a virágos ruha fűzőjéhez nyúltak, kibogozta őket ezzel szabadon engedve felesége kebleit. A ruhához tartozó zsinór önálló életre kelt, himbálódzott ide-oda. Kiszabadította hát azt neje ruhája fogságából, kézfejére tekerte és a nő nyaka köré fonta . A feleség már érezte, hogy ez nem játék, engedte, amit a férje akart abban bízva, hogy gyors vége lesz. Fulladt a pániktól, teste teljesen kipállott a meleg levegő és az oxigén hiánya miatt. Egy pillanatra megfeszült a fájdalomtól, egyik kezével a zsinórhoz kapott, mire rájött arra, hogy az éppen annyira szorította őt, hogy egyfajta ismeretlen bizsergés fusson végig a testén. A fájdalom és pánik egy pillanat alatt valami újszerű, izgalmas, élettel teli élménnyé vált. Hamarosan a mosógép zakatolásának zajába hangos nyögések szűrődtek furcsa egyveleget alkotva ezzel a nyári délután melegében.

            Amikor végeztek, a nő teste teljesen elernyedt, a férfi még lökött rajta párat néhány másodperc erejéig fogva tartva őt, majd letekerte annak nyakáról a fojtózsinórt. A nő önkéntelenül a földre hanyatlott, a férfi eközben visszahúzta cipzárját. A feleség feltápászkodott a mosókonyha meglepően hűvös padlójáról, és mintha mi sem történt volna, a mosógép ajtaját kinyitva telepakolta a lavórt az immáron tiszta ruhákkal. Az adrenalin még vadul lüktetett az ereiben. Soha nem érzett még ilyet. Egyrészt mélyen megbotránkozott férje durvaságán, másrészt pedig egy teljesen új, izgató és tüzes érzés kerítette őt hatalmába, amit korábban soha nem ismert, hiszen azelőtt a férje mindig úgy közeledett felé, mintha porcelánból lenne, és félne, hogy összetöri. Soha nem kapott teret kettejük között a durvaság, ezért nem is igazán értette, hogy miként kellene éreznie magát. A férjére nézett, annak teste úszott az izzadtságban. Végül ennyit mondott neki:

– Menj! Mosakodj meg!

A férfi bólintott egyet, majd hagyta, hogy a neje elvégezze a házimunkát, miközben ő felment a nyikorgó lépcsőn egyenesen az emeleten lévő fürdőszobába, hogy aztán belevesse magát a tusolóba, a langyos víz alá. Amint végzett a fürdéssel, megtörölközött, majd kettőt fújt magára a kedvenc kölnijéből. Felvett egy rövidnadrágot és egy pólót, végül belépett a konyhába. A feleségét a kerek, fából készült konyhaasztalnál találta egyik kezével a nyakát dörzsölgetve, miközben a másikban a repülőjegyeket tartotta.

– Mit csinálsz? – érdeklődött a férfi.

– Csak ellenőrzöm a jegyeket, megnézem, hogy biztosan holnapra szólnak-e, hogy tényleg 11:30-kor indul-e a gép, meg ilyenek.

– Már vagy ezerszer megnézted – ráncolta a homlokát a férfi, mire felesége hideg tekintetével szinte torkon szúrta őt. – Jól van na! Ellenőrizd ezeregyedszerre! Ha ettől megnyugszol... Bár azt hittem, hogy egy kicsit sikerült megnyugtatnom téged az előbb.

– Valamennyire igen. Csak tudod, furcsa volt... Mindegy, hagyjuk! – mondta a nő fel nem emelve tekintetét a repülőjegyről, mivel nem akarta, hogy lássa a férje, ahogy belepirult az együttlétük felidézésébe.

– Mi? – érdeklődött a férfi egy olyan mosollyal arcán, amitől a feleségének felállt a szőr a hátán. Nem tudta megmagyarázni az érzést, ezért inkább lesütötte a szemét. A férje viszont nem hagyta annyiban a dolgot. – Talán nem élvezted?

– De, igen. És pontosan ez az, ami zavar.

– Mi rossz van abban, ha egy házaspár feldobja egy kicsit a szexuális életét?

– Semmi – mélyesztette bele a tekintetét a jegybe, végül egy nagy sóhajjal ennyit mondott:

– A repülőjegy rendben. Már csak a bőröndöket kellene összepakolni. Máskor emlékeztess, hogy mennyire stresszes a nyaralás, és akkor biztosan nem fogok soha elutazni!

– Jó lesz az! És csak négy órát kell repülni. Még mindig közelebb van, mintha mondjuk Párizsba utaznánk...

– Ne fenyegess! – mosolyodott el a nő is, majd felsóhajtott, és felemelkedett az asztal mellől. – Megyek, összepakolom a bőröndöket.

– Maradj! Van egy ötletem. Te már tegnapelőtt összekészítetted a cuccaidat a vendégszobában. Én bepakolok neked a bőröndbe, te addig vegyél egy habos fürdőt!

– Köszi, de inkább... – kezdett volna bele a nő az ellenkezésbe.

– Nincs apelláta! Ennyit te is megérdemelsz, ha már így megszervezted az utunkat.

– Jó, de majd én mondom, hogy mit tegyél be a bőröndömbe, nehogy kimaradjon valami... – adta be a derekát az asszony. A férfi csak csóválta a fejét ezekre a szavakra, majd adott felesége arcára egy puszit, aki ezennel megfordult, és az emelet felé vette az útját.

A fürdőszobájuk tágas volt, az egyik sarokban egy zuhanyzó, a másikban egy fürdőkád állt. A fürdő még párás volt, ezért a nő ablakot nyitott, de aztán hamar becsukta, mivel a kis résen ömleni kezdett befelé a nyári meleg. Belegondolt abba, hogy másnap az utazást is ilyen melegben kell megtenniük, ezért még kevesebb kedve maradt az egészhez. Azzal nyugtatta magát, hogy a férjének lesz úgyis igaza. A szervezés egy kész horror, viszont, amint ott lesz a tengerparton, vagy a szálloda medencéje mellett, minden gond egy csapásra elszáll. Akkor viszont be kellett érnie egy kellemes hőmérsékletű fürdővel. Teleengedte a kádat, tett bele habfürdőt is, ami apró buborékokban habzott fel kellemes illattal árasztva el a szobát. Nem csukta be a fürdőszoba ajtaját. Feleslegesnek gondolta, hiszen úgyis csak ketten voltak a házban, a férje előtt pedig már rég nem volt szégyellnivalója. Egy gyors mozdulattal dobta le magáról a ruhát, ami lágyan hullott a padlóra. Amint megtelt a kád vízzel, belemerült. Becsukta a szemét, hogy elmerüljön a semmittevésbe. Csak az óra zaklatott kattogását, és a víz csöpögését hallotta, ami talán a konyhából szűrődött fel. Minden csöpp visszhangot vert az elméjében. Nem tudta, hogy mennyi ideig volt abban a kellemes, félig éber, félig alvó állapotban, egyedül a férje érkezése zökkentette ki őt a relaxálásból.

– Hoztam neked valamit – mondta a belépő, amitől a nő felült a kádban egy csusszanó hangot hallatva, mire a víz hangos placcsanással kelt életre a háta mögött, hogy annak egy része a padlón végezze, másik része pedig tehetetlenül hulljon vissza a fürdőkádba. A nő a férjéhez fordult, aki két borospoharat tartott a kezében. Az egyiket felé nyújtotta, a mozdulattól pedig ráfröccsent két csepp a férfi bőrére. A nő elfogadta a poharat, miközben ezt kérdezte urától:

– Ezt meg mire véljem? Nincs még túl korán hozzá?

– Igyunk a nyaralásunkra! – mondta a férfi a saját poharát a nőéhez koccintva. A feleség újra nekidőlt a kádnak, elmerült a habokban, majd belekortyolt a fehérborba. A férfi egy csókot lehelt kedvese feje búbjára, majd sarkon fordult, hogy elkezdje a csomagolást. A nő hallotta, hogy férje az alagsorban matatott valamit. Hangos puffanások szűrődtek fel onnan. A hangoktól eszébe jutott a gyermekkora, ugyanis volt két bátyja, akik állandóan verekedtek. Elmerült az emlékek édes ízében, majd hirtelen arra lett figyelmes, hogy kihűlt a víz a kádban, így ideje lett kiszállni onnan. Megtörölközött, kényelmes ruhát vett fel, majd ő is az alagsor felé vette az irányt.

Ismét megcsikordult a lépcsőfok, ahogy a feleség leereszkedett a még mindig párás, meleg helyiségbe.

– Hát te meg mit csinálsz?

– Gondoltam, lenyírom a sövényt, még mielőtt elutazunk. Nem emiatt veszekedtél a szomszéddal?

–  Két hét alatt úgyis hatalmasra nő – válaszolta a nő, aki aztán végigjártatta tekintetét a férfi egész testén, az alagsoron, mire észrevette, hogy a padlót apró vércseppek pettyezték.

– Megvágtad magad? – kérdezte a nő, mire a férfi előrenyújtotta a karját felmutatva ezzel a testrészt, melyen egy hosszú, véres csík futott végig. A következő pillanatban a nő tekintete a földön fekvő sövényvágó ollóra terelődött, melyet friss vér terített be.

– Éppen pakoltam ki a szekrényt, mire a sövényvágó belém akadt. Ismersz, tudod, hogy milyen béna vagyok! – vette fel megnyerő mosolyát a férfi. A nő bólintott egyet, miközben érezte, hogy a férje olyan furcsa hatással volt rá, ami előtte nem volt jellemző. Nem tudta megmagyarázni, hogy miért nézett most másként az urára, de úgy gondolta, hogy minden házasságban előfordul ilyesmi. Elintézte magában annyival, hogy biztosan tudat alatt bejött neki az az újítás a mosógép tetején, és ezért néz másként a férjére, akivel már egy éve boldog házasságban élt. Ismét a sebre vetette pillantását, majd egy lépést közelebb tett hozzá, és felszólította őt a következőre:

– Hadd nézzem! Lehet, hogy be kellene mennünk a kórházba.

– Nem olyan vészes! Csak egy karcolás az egész – csóválta a fejét a férj.

– Nekem nem tűnik annak! Nyugodtabb lennék, ha megnézetnénk egy orvossal.

– Persze, hogy aztán elússzon a nyaralásunk! Ugyan! Ezt te sem akarnád! Csak felületi vágás az egész.

– Tudod mit? – vetette fel a nő. – Én majd elpakolom a sövényvágót, te pedig felmész és lepihensz. Hamarosan hozom az elsősegélydobozt.

– Ne! Ráérünk még elpakolni a szerszámokat – felelte erre a férj, miközben erősen megszorította neje kezét. A nőt ettől tetőtől talpig kirázta a hideg. Kedvese felé fordult, és szinte érezte, hogy annak szikrákat hányt a tekintete. Az ajkába harapott és egyszerűen nem tudott neki nemet mondani.

– Gyere, menjünk fel ellátni a sérülésedet! – kulcsolta össze az ujjait a férje ujjaival, majd felvezette őt az emeleten lévő hálószobába.

            Hamarosan a férj ott találta magát az ágyon ülve, miközben felesége letérdelt elé, majd maga mellé helyezte az elsősegélydobozt. Felnyitotta azt, kivett belőle kötszert és fertőtlenítő gélt, végül hozzálátott a férje sebének ellátásához. A férfi hideg, kék szemeit le nem vette volna felesége arcáról, akit ez valahogy zavarba tudott hozni még ennyi idő után is. Amint végzett a sérülés ellátásával, felegyenesedett, hogy elpakoljon, de aztán egy meglepő dolog történt vele. A férfi közelebb húzódott hozzá, és megcsókolta őt. Annak nyelve határozottan, mondhatni erőszakosan hatolt bele a nő szájába megtalálva ezzel annak nyelvét. A feleség ettől egyszerűen nem bírt magával. Nem értette, hogy mi történt vele, hiszen azt hitte, hogy már régen elmúlt az az időszak, amikor kedvese ennyire fel tudta őt villanyozni. Szeretett vele lenni, szívéből szerette őt, de úgy hitte, hogy régen elmúlt már az a hatás, amit akkor érzett, amikor kimondta a boldogító igent. Egyszerűen kikapcsolt az agya és előbújt belőle az állat. Végigcsókolta a férje nyakát, izmos felsőtestét, és nem állt meg a nadrágja szegélyénél sem. Először csak résnyire nyitotta ajkait, majd azon kapta magát, hogy mohón kezdte falni a férfit, aki hátradőlt és élvezte neje ténykedését. Az pedig nem tudta, hogy mi történt vele, hiszen nagyon ritkán kívánta, hogy ilyen módon szeresse férjét. Saját magán is meglepődött emiatt, de nem bánta, hiszen neki is jólesett mindaz, amit a férfivel művelt.

Hamarosan ott találták magukat az ágy mellett fekve, a plafont fürkészve. A nő továbbra sem értette, hogy mi változott meg ilyen hirtelen... de elintézte azzal, hogy ez egy ilyen nap. A férfi viszont azt akarta, hogy neki is jó legyen. Levette hát a pólóját, megragadta a nő kezeit és keményen összekötözte azokat a ruhadarabbal. A feleség nem szólt semmit, csak engedte, hogy aztán azt a férje az ágy lábához erősítse, majd ránehezedjen. A nő nem tudott tiltakozni, nem is akart igazából, még akkor sem, amikor a férfi erős kezei megtalálták a nyakát, és abban kapaszkodva tett eleget házastársi kötelezettségeinek. Miután végeztek, némán feküdtek egymás mellett újra a plafont bámulva. Aztán egy hirtelen mozdulattal a férfi felpattant, magára kapta a nadrágját és a bőröndök összepakolására indult.

– Már elengedhetsz – emelte fel a feleség a fejét, miközben megrántotta összekötött kezeit. A férfi nem szólt, nem is nézett rá. Azon volt, hogy minél hamarabb elhagyja a szobát. A nő egy darabig csak nevetett az egészen, majd kezdett pánikba esni. Ekkor gondolt először arra, hogy talán még a nyaralás előtt fel kellene keresnie a GMod Ltd.-t.  

– Hé! – parancsolt rá az asszony. – Mi lesz már?

Az idő lelassulni látszódott, mire a következő pillanatban megérzett egy nagy és erős alakot föléje hajolni, majd annak ujjai enyhítettek a szorításon, és szabadon engedték a kezeket. A nő a csuklóját dörzsölgetve, szemrehányó pillantással szólt a férjéhez:

– Azt hittem már, hogy nem engedsz el! Megijesztettél!

– Tudod, hogy csak vicceltem! – felelte a férfi, majd egy gyengéd csókot lehelt felesége csuklójára. Ekkorra visszatért az arcára az a tökéletes, széles mosoly, amit a nő annyira imádott.

–  Ilyennel nem illik viccelni! – zsörtölődött még egy kicsit. Majd a kötelékeitől szabadulva ráemelte férjére a tekintetét, aki a vállára dobta pólóját, sebesült kezével kinyitotta a szobájuk ajtaját, és távozott. A nő még talán magának sem akarta beismerni, hogy az ijedtsége ellenére igenis tetszett neki a dolog. Olyat érzett, ami felpezsdítette a vérét, izgatott ütemre kényszerítette a szívét, és amibe teljesen beleveszhetett. Kifújta tüdejéből a forró levegőt, majd a bőröndökkel lett elfoglalva.

Amikor már minden szükséges felszerelés bekerült a csomagok közé, azokat odakészítették a bejárati ajtóhoz. Egy helyre tették a szállodai foglaláshoz kikészített papírokat, a repülőjegyet, végül pedig azon voltak, hogy rendeljenek maguknak taxit, ami kiviszi őket másnap a repülőtérre.

– 11:30-kor megy a gépünk – gondolkozott hangosan a nő. – Ez azt jelenti, hogy két órával előbb, azaz 9:30-ra kell kiérni a reptérre. Tehát 7:30-ra hívok egy taxit.

– Elég lesz csak 8 vagy fél 9-re iderendelni azt a taxit.

– Persze, hogy aztán lekéssük a gépet! Van fogalmad arról, hogy milyen forgalom szokott ilyenkor lenni? – kérdezte a nő felháborodástól terhes hangon.

– Akkor rendeld meg akkorra, amikorra akarod – adta fel a férfi neje győzködését egy vállrándítás kíséretében.

– Jó estét kívánok! – mondta a nő a telefonjába. – Holnap reggel 7:30-ra kérnék egy taxit... Igen, várok...

Miután sikerült felvenni az adatokat és megrendelni az autót, a feleség győzelemittasan tette le a telefont. A férje ekkorra már a kellemes hangulatot árasztó nappalijukban ült. Abban a szobában egy hosszú könyvespolc lógott a falra szerelve, egy kandalló állt az ablakkal szemben lévő falnál, de akkor értelemszerűen nem duruzsolt benne tűz. Helyette egy falra szerelt légkondicionáló-berendezés ontotta magából a hideget. A szoba közepén egy hosszú szófa állt két fotellel az oldalán, szemben vele pedig egy televízió foglalt helyet egy modern bútoron elhelyezkedve. A férfi épp egy akciófilmet nézett a fotelben ülve, amikor a nő letelepedett mellé a kanapéra egy könyvvel a kezében. De valahogy nem tudtak kimenni a fejéből az aznapi történések.

A férje furcsán viselkedett. Egy pillanatra felhangzottak elméjében a családtagjai rosszalló szavai. Tisztán emlékezett arra a napra, amikor bejelentette, hogy, mivel elmúlt már harminc, és mivel eddig a sors úgy hozta, hogy képtelen volt találni magának egy „rendes férjet”, ezért bevállal egy béta tesztet. Sokan ellenezték, a nagymamájának például nem is merte elmondani... De, mivel akkoriban eléggé elkeseredett volt, és mivel egészen jól fizettek a résztvevőknek, felkereste a GMod Ltd.-t, hogy ott egy, a saját szájíze szerint kialakított, laboratóriumi körülmények között előállított, „tökéletes férjet” rendeljenek ki hozzá. A férfi valóban maga volt a tökély; olyan külső adottságokkal bírt, amiket felesége álmodott meg neki, leste neje minden kívánságát, besegített a házimunkába, megcsinált mindenféle barkácsfeladatot, alkalomadtán főzött, és az ágyban nyújtott teljesítménye sem volt elhanyagolható szempont. A nő úgy érezte, hogy tökéletes volt az élete, és az eltelt egy év alatt annyira megszokta a férfit, hogy nem is tekintett már rá úgy, mint aki nemrég került ki a laborból, a tudósok keze közül. Hiszen teljesen emberinek tűnt... Egyedül a családja tudott arról, hogy mire vállalkozott, a barátaival csak annyit közölt, hogy hozzámegy egy idegenhez, aztán azok a közös találkozások során megismerték a férfit. Egyedül a szomszéd nő nézett rá úgy, mint aki tudja az igazságot. Bár az az öregasszony mindenkire gyanús tekinteteket meresztett... Egyáltalán nem is kedvelte, aminek sokszor hangot is adott. A férje először csak jókat nevetett rajta, de aztán őt is zavarni kezdte az öregasszony kémkedése. A nő egy pillanatig elmélyedt férje arcvonásaiban, hiszen már sejtette, hogy valami nem volt rendjén. De már lefoglalták az utat, meg volt minden szervezve... úgy döntött hát, hogy a GMod Ltd. várhat, amíg visszatérnek.

A házaspár együtt nézte végig az akciófilmet. Mielőtt még felmentek volna a hálószobájukba, még egyszer ellenőrizték a csomagokat, az útlevelüket, a repülőjegyüket és a foglalásukat. Végül pedig hálóruhába öltöztek, majd az egész házban lekapcsolták a lámpát, hogy aludni térjenek.

Csupán az óra izgatott kattogása, és a folyamatos csöpögés visszhangzott a sötét, néma házban. Egy alak ült a fotelben, mely még enyhén árasztotta magából a kölniének illatát. Az alak hosszú idő óta először mozdult meg, mivel ekkor tért vissza a valóságba. Az pedig egy sziklányi teherrel kezdte nyomasztani őt.

Felállt, és az egyre erősödő csöpögés felé vette az irányt. Átvágott hát a nappalin, majd belépett a fehér konyhába. A kitárt ajtó felé lépett, mely az alagsorba vezetett. A lépcsőn végighaladva az a lépcsőfok, mely mindig hangosan adta hírül a jövevények ottlétét, némán veszett bele a lenti párás fülledtségbe. Olyan volt, mintha a történtek miatt nem akaródzott volna megszólalni.

A mosókonyha megtelt a csöpögő hang zajával. Egyik csöpp követte a másikat hangos visszhangot idézve elő a helyen. Egy test világított hófehéren a Hold ezüstös fényébe burkolódzva, mely egy keskeny, hosszú ablakon szivárgott be a szobába. A test a lábánál fogva volt felfüggesztve a mosókonyha plafonjára. Úgy lógott bele az éjszaka sötét pofájába, mintha mindig is odatartozott volna. A keze tehetetlenül lógott a semmibe a törzs és lábak folytatásaként. Csupán egyetlen részlet volt az, amely elrontotta a képet, méghozzá a szoborszerű test, melynek nyakán egy sövényvágó ollótól elszenvedett, hosszanti vágás éktelenkedett ezzel vörös vérpatakokba borítva az elszörnyedt arcot, csomóba összeálló hajat. A testből előtörő nedv cseppenként hagyta el azt, ami furcsa, csöpögő hangot generált a mosókonyhában.

            Az alak a felfüggesztett testhez lépett, majd egy mélyet szippantott a fülledt levegőből. Hogy miért pont ő? Mert az alak „tökéletes férj” volt, és egy tökéletes férj megtesz mindet a feleségéért, akár meg is szünteti az asszonyt zavaró tényezőket. A feleségét pedig egyértelműen zavarta a szomszédjuk magatartása…

            Miután az utolsó csöpp is elhagyta a felfüggesztett testet, a lavór, amely nem is olyan rég ruhák fekhelyéül szolgált, most megtelt vérrel. Az férfi egyszerűen kisétált azzal a kezében, és beleöntötte a még forró vért az utca végén álló csatornába. Nem siette el a dolgot. Utánaküldött még egy adag vegyszert is, hogy elfedje a nyomokat. Visszaballagott hát a felfüggesztett testhez. Leszedte azt onnan, de mielőtt még mérnöki pontossággal felszeletelte volna, búcsút vett tőle:

– Már nem zavarod többé az én Sarah-mat.

A munka egészen hajnalig eltartott. Először is a csontokat belehelyezte egy tartályba, és meglocsolta őket savval, hogy az lemarja róluk a maradék húst. Nem volt ez véres meló, hiszen a szomszéd vére már ott úszott alattuk a csatornában. A pincében már egy ideje ott porosodott egy húsdaráló. Még ajándékba kapták az esküvőjükre, de soha nem használták. A darabokat így belehelyezte a darálóba, és összepépesítette. Amint ezzel megvolt, a húst is meglocsolta savval, majd a híg löttyöt, amit a kitartó munkájával kapott, beleöntötte a csatornába. A csontokat is kivette a savból, összetörte őket, majd azok is a csatorna martalékai lettek. Egy pillanatig még ott állt, és nézte az alatta tátongó, sötét kanálist, de bűnbánatot nem érzett. Ezzel a tettével nem csupán a szomszédját temette, hanem a saját korábbi életét is.

Aztán visszament a házba, majd felvette az előre kikészített ruháját, és felkészült az utazásra. A felesége hamarosan leviharzott az emeletről, és így szólt hozzá:

– Még csak most öltözöl? Mindjárt itt a taxi.

– Nyugi, minden rendben lesz. A legfőbb dolgom, hogy téged boldoggá tegyelek!

Ebben a pillanatban gördült be az utcába a taxi készen arra, hogy a párt a repülőtérre vigye. Akkor a nő még csak nem is sejtette, hogy az élete fenekestül felfordul, és hogy soha többé nem tér már vissza Santo Domingo tenger áztatta, napfényes partjairól.

Vége

Ha Te is részt szeretnél venni különböző történetek írásában, csatlakozz Aurora Lewis Turner és olvasói világa c. csoporthoz! 

© Aurora Lewis Turner